2010. június 23., szerda

Pocsék egy nap...

A mai napon visítani tudtam volna, akárki szólt hozzám, úgy éreztem, hogy a pokolba kívánom, és hagyjon engem mindenki békén. Ez az érzés leginkább délelőtt uralkodott el rajtam, és hát a recepción olyan nincs, hogy nem beszélek senkivel, végülis ezért kapom a fizetésemet.

Sajnos van nyelvvizsga eredmény. :S Ez van, szeptemberben újra próbálkozom! Csak a pénzt sajnálom, viszont a tudásom még tényleg nem tökéletes.

Másik okom az ingerültségre, hogy a nagyfiam elhagyta az iratait múlt héten, és tegnap elkezdtük pótolni, potom 4 ezer forint ugrott ki a zsebemből eddig, "isteni, jó" érzés. :( És még a TAJ kártyáját még nem is pótoltam, nem is fogom, majd talán szeptemberben.

Következő okom, hogy ma megkapta a nagyom is a bizijét.... hadd ne írjam le az eredményét, mert sírhatnékom támad. Igazi pocsék bizonyítvány, a javából. Elvileg lehet javítani aug-ban, de nem tudom, hogy akarja-e, vagy hogy én akarok-e egész nyáron a feje felett állni, és pattogni, hogy ugyan már... Azt hiszem bunkó, paraszt és önző leszek a nyáron, és leülök, lenyugszom, és a saját tanulásommal foglalkozom, mert momentán úgy érzem, hogy a falnak beszélek, hiába mondok bármit, úgyse hallgat rám. Felesleges! Állítólag vissza fogom kapni EGYSZER a normális, értelmes gyerekemet, aki végre igazi felnőttként él, de ez egyelőre nekem nagyon távolinak tűnik. :S :(

Ja, és az egészben az a vicc, hogy azt hittem, hogy ez a napom hú, meg milyen szép lesz, hát tévedtem, alig vártam, hogy vége legyen a mai napnak!
MA 20 évvel ezelőtt mondtuk ki a boldogító igen-t, a párommal, de ma olyan semmilyen vagyok, ez van. Beszéltem délelőtt a férjemmel, hogy mit szeretne enni ma este, úgymond ünnepi vacsiként. Erre elkezdett gúnyolódni, viccelődni, pedig azzal kezdtem a telefonban, hogy "hülye, nyűgös vagyok, mindjárt üvöltök...". Néha a férfi emberek nem tudnak hirtelen normálisan, az asszony lelkivilágához illően viselkedni. Mentségére legyen mondva, hogy amikor levágtam a telefont, mielőtt belezokogok a telefonba, visszahívott, és rögtön normális volt, rögtön magamhoz tértem én is.
Aztán végülis este volt nagyon fini kaja, ittunk egy kis tokaji borocskát, és lenyugodtam valamennyire, de még nem az igazi, majd egyszer a hétvégére, talán...

Szóval összességében, örülök, hogy vége van ennek a napnak.

2 megjegyzés:

*kateee írta...

Az évfordulótokhoz gratulálok... a nyelvvizsga majd csak meg lesz ne csüggedj... az iratok pótlás kicsit nyűgösebb, én is túlvagyok már egy ilyen procedúrán, kb 7 éve történt meg, hogy a zsebemből lenyúlták a tárcámat (aznap kaptam diákmunkás fizut) és a telefonat amit szintén aznap töltöttem fel pénzzel... ez van ezen csak bosszankodni lehet, hogy ha már lenyúlta akkor az iratokat miért nem dobta be egy postaládába... a posta elviszi a címre ami benne van...
A fiad... szerintem visszakapod, csak győzd kivárni... én igazi lázadó voltam... ugy kb 8.-tól az egyetemig (20éveskoromig) tartott... jegyeim? örültem ha átmentem, középsuliban az ellenőrző hátuljában rovátkákat huztam, hogy mennyi igazolatlanom van, túl ne lépjem az automatikusan évismétlés határát... anyuék ha hozzám szóltam a szőr égnek állt a ahátamon, volt hogy el is bőgtem magam az idegtől... azóta pedig szerintem soha az életben nem volt olyan jó kapcsolatom anyuval...

Zsuzsa írta...

Kateee, hát igen, hasonszőrű a fiam, mint Te lehettél anno. Ő most tavaly, 16 évesen kezdte a lázadást, tudod, későn érő típus, és hát közben bele fog menni a kamaszkorba a középső fiam is, hú de "jó" is lesz nekem. :D :)
Az igazolatlan órák számát ne is mondd... áprilisban kaptam levelet az iskolától, hogy.... a késésekből is szuperül összejönnek az igazolatlan órák, elfelejt bemenni ebéd után az órára, vagy elalszik az adott órán, vagy torna óra az utolsó óra, és hát "úgy hallotta, hogy elmarad az óra....", persze, szivatás a köbön. :S
Az azért reménykeltő, hogy megjött a jobbik eszed, nincs mit tennem, mint hogy reménykedjek.