2009. október 24., szombat

Most muszáj kiírnom magamból, ami bánt, mert... remélem a kamasz fiam nem olvassa, ha mégis, akkor legalább megtudja, hogy rohadtul nem jó kedvemben morgok, és szólok a viselt dolgaiért.
11.-es, és magyarból szégyen ide, szégyen oda, csak egyesei vannak eddig. Állandóan a gép előtt ül, mint a legtöbb korabeli gyerek. Kollektíven fújnak a jelenlegi magyar tanárjukra, akit én sem szeretek, meg a szülőtársaim sem, de nincs mit tenni, ez van el kell fogadni, hogy ő a magyar tanár, ő adja a magyar jegyeket. :S :( Van egy stílusa a tanár úrnak, amit én is nehezen fogadok el, ismerik a tanártársai is, de eddig állítólag mindenki eljutott a kezei alatt az érettségire, és jól le is érettségiztek, reményeim szerint a mi gyerekeink is így fognak járni. Csakhát ezek a kölykök nagyon kamaszok, nagyon dackorszakukat élik, és ellenkeznek mindenkivel.
Ma este megkérdeztem, még időben, mert hát ugye most kezdődik az őszi szünet, hogy hogyan áll a kötelező olvasmány olvasásával. No, előre tudtam, hogy ebből kőkemény ajtó csapkodás lesz, és kiabálás. Pedig én csak annyit mondtam, hogy ha november végéig nem látok javulást a magyar jegyeiben, legalább is nem mászik el a bukás lehetőségétől, akkor nem engedem külön matekra, és nem mehet jövő októberben előrehozott matek érettségire. Ja, mert hogy a fejébe vette, hogy matekból előbb leérettségizik. De könyörgöm, hogy néz ki, hogy magyarból elvágják, matekból meg érettségire készül. Hát nem, akkor matek leáll, és tanuljon magyarra. Ebből lett a nagy kiabálás, és, hogy mi állandóan csak cseszegetjük, és nem tudjuk felfogni, hogy a magyar tanár milyen. Viszont ő meg azt nem érti meg, hogy senkit nem érdekel egy kamasz hőzöngése, és a mai világban igenis KELL AZ ÉRETTSÉGI, magyarból is, nem csak matekból. Mondtam neki, hogy oké, lehet tőlem szakmunkás, de előbb LE KELL ÉRETTSÉGIZNIE!!! Hát most minden vagyok, csak éppen jó nem. Tudom, hogy ez nem egyedi eset, de pont tőle nem vártam, hogy ennyire kiforduljon magából és fogalmam sincs, hogy mikor fog visszatérni a normális kerékvágásba. Nem kell, hogy bólogatójános legyen, meg mindenben egyetértsen velem, csak ne rohanjon a vesztébe, ha nem muszáj.
Nem szégyen a szakmunkás sem, csak nem bánnám, ha lenne egy érettségije, és ha a későbbiekben meggondolja magát, akkor lehetősége legyen továbbtanulni. Ma már mindennek az az alapja, hogy minimum érettségije legyen az embernek, utána lehet bármit csinálni. De ezt nem érti az én drága fiam, és szerintem ha a falnak beszélnék is jobban járnék, mert ő legalább nem üvölt vissza.

No, most kiírtam magamból, nem lett jobb, de legalább leírtam. ;)
Ma nem sikerült a korai ebéd... nem lehet ezt minden nap kérem szépen, így ma is a szokott 3 órakor ettünk ebédet. A tegnapi főzelék maradékhoz főztem fincsi pörköltöt, és akinek nem jutott főzelék, ehetett főtt tésztát. Naná, hogy a gyerekek tésztát ettek. Vargabéles reggelre elfogyott, ezek szerint nem lett az olyan rossz. ;)

Leltároztam egy kicsit a webboltnál, el is ment vele egy csomó időm délután, így most elég volt a gépezésből, és nekiállok hímezni, igaz, délelőtt már böktem egy kicsit, jól esett. Tegnap sikerült nem elaludnom hímzés közben, remélem ma sem fogok, mert gzsuzsu RR-es anyagával szeretnék haladni.
Viszont a feltöltős melóval ma nem haladtam, szóval holnap az lesz, nincs mese, azzal is haladni kell!

6 megjegyzés:

da'Doro írta...

Életkori sajátosság...:-(
Előbb utóbb kinövi....
Kitartást Neked!!!!

Zsuzsa írta...

Igen, ezzel vígasztalom magam én is. Csak bánt, mert pont rá nem gondoltam, hogy vele lesznek ilyen gondjaim, inkább az öccsére gondoltam volna... Egyébként lenyugodott, elmenent egyet sétálni, és letöltötte a kötelezőt a netről... sajna csak hangoskönyvként találta meg.

Krisztina írta...

Szia!
Figyi, még mindig jobb, mint az átlag. Ő legalább eljut addig, hogy lenyugszik.
Mi a kötelező olvasmány?
A varrás-konyha-gépezés fronton pedig én is észrevettem, hogy nehéz eltalálni az arany középutat, úgyhogy nem vagy egyedül a kései ebéd-sok gépezés-álomba ringató varrás ügyben.:D:D

latinka írta...

Zsuzsa,kitartás!
Képzelj el engem,naponta kb.100 ilyen kamasszal. Mellé pedig természetesen én vagyok az az ilyen-olyan magyartanár:))
Ha kell segítség a magyarhoz,szólj nyugodtan!

Zsuzsa írta...

Köszönöm Krisztina és latinka nektek is!
Még háborog a lelkem, de nem annyira, mint tegnap.
A kötelező olvasmány egyébként a Durell: Családom és egyéb állatfajták című könyv. Ez momentán nagyon passzol a jelenlegi lelkiállapotunkhoz! :D

Zsuzsa írta...

Latinka!
Igen, elképzelem, hogy neked sem könnyű, ilyen kamaszokkal. Mi sem voltunk semmik anno, de úgy érzem, hogy hiába próbálom beleélni magam az ő helyzetébe, próbálom magam azzal nyugtatni, hogy mi is hasonlóan lükék voltunk, és valószínűleg a mi szüleink is falnak mentek tőlünk, ez nem nagyon tud vígasztalni mostanság.
Azt látom nála, hogy mindenbe belesz...ik. :( Tudom, életkori sajátosság, és ki fogja nőni, én viszont addigra a gumiszobába fogok kikötni. :) És még jön a másik kettő, akik közül a Mikitől (14,5 éves) jobban félek, mert ő még keményebb, vagy lehet, hogy benne kellemesen fogok csalódni???? Majd meglátjuk 2 év múlva. ;)