Szomorú ez a nap! :( azaz nekrológ Guszti cica emlékére

Illetve a tegnapi, de most van időm leírni.

Volt egy 5 hónapos cicánk, kölyök. Miki fiam látta el, szeretgette, szinte már totál családtag lett augusztus óta. Én kézzel-lábbal hadakoztam, hogy nem kell macska, főleg a lakásba nem. Nem én nyertem, de kompromisszumok kötésével itt lakott nálunk.

Június elején született, augusztus közepén került hozzánk. Az volt a kikötésem, hogy napközben, amikor senki nincs itthon, nem lehet a lakásban, ki kellett vinni a kazánházba, és Miki érte ment, amikor hazajött. A lakásban csak az ő (fiúk) szobájukban lehetett, illetve a nappaliban. Persze ki-kiszökött, az én legnagyobb mérgemre, de anyukám legnagyobb meglepődésére megmertem fogni nem nevetni, nem szeretem fogdosni, simogatás az más, de nem rajongok az állatokért, főleg a lakásbban. Konyha is tabu volt elvileg, de természetesen beszökött, és egyre szemtelenebb lett, de mindig ki tudtuk csalogatni.

Néha nagyon mérges voltam rá, de néha tényleg olyan volt, mint egy gyerek. Bea és Miki is nagyon szerette.

Megbeszéltük, hogy kiszoktatjuk az udvarra, mert a cicának kint van a helye, főleg egy családi háznál. Már 2 hete kiengedtük, amikor itthon volt valaki, és amikor akart bejött. Az udvarunkon van egy értelmes, 6,5 éves Golden Retriewer kutyus, aki eleinte nehezen fogadta el Guszti-cicát, de aztán szépen összeszoktak, játszottak, nagyon jófejek voltak.

A héten itthon van a nagyfiam "beteg", és délelőtt kiengedte a szokásos levegőzésére. Délelőtt 11-kor telefonált remegő hangon, hogy baj van, Guszti meghalt. :( :( Átmerészkedett a szomszédba, ahol, egy dilis német juhász dög van, aki kettéroppantotta a gerincét. :S :( Nem szenvedett sokat! Pityu hazahozta a tetemet, kiásta a sírt neki, minden elismerésem neki! Mondtam, hogy ne temesse el, hadd búcsúzzunk el Gusztitól este.

Mikinek nem mertem megmondani, együtt jöttünk haza a buszon, kerültem a tekintetét, nem akartam vele beszélgetni. Máshová is ült le, én meg leültem pletyizni egy ismerősömmel, de Mikivel szemben ültem, és látta az arckifejezésemet, és érezte, hogy valami van. Amikor leszálltunk, megkérdezte, hogy mi van. Elmondtam neki, szegény 14 éves gyerekem onnantól kezdve, estig, amíg el nem aludt csak sírt. :( :S Hagyta magát megszeretgetni, ölelgettem (évek óta nem engedi, az olyan ciki címszóval), de most hagyta, és egy óvatlan pillanatban még ő is visszaölelt, és együtt bőgtünk. Aztán apa hazajött, és kollektívan kivonultunk mind az öten, és eltemettük, Bea hangos zokogása közepette. :( :(

Elmondtam a fiúknak, hogy az első kutyánk is itt, az udvaron van eltemetve. Anno, 10 éve ugyanígy november derekán, arra jöttünk haza, hogy Murphy elpusztult. :( Akkor még ovisok voltak a fiúk, nem mondtuk meg nekik, azt mondtuk, hogy elszökött, kegyes hazugság volt. Most 10 év távlatában, megmutattuk a helyet, hol van eltemetve, közel Guszti cicához.

Ennyi!

pedig azt hittem, hogy a tegnapi fogadó órás nap után már nem jöhet rosszabb a héten. Tévedtem!

Sok (k) volt ez a nap

Sziasztok!
Hát, ha nem kerek mondatok jönnek ki, vagy sok elírás lesz ebben a hsz-ban, akkor előre is bocsánat! Nagyon fáradt vagyok, agyilag zokni!
Már a reggel sem kezdődött valami jól. :(
5.20-ra volt beállítva az ébresztő órám, 4 perc késéssel észleltem, hogy szól a rádió. Magamhoz tértem, amikor is észleltem, hogy első szülött gyerekem még mindig durmol, pedig ilyenkor már készülnie kéne, mert 6 óra előtt már indul a suliba Pestre, mert fél 8-kor kezdődik az első órája. 3. éve így megy ez, szóval már megszokhatta volna. Megyek, szólok neki, az nem elég, be kellett mennem, felrázni, szószerint. Morgás, jól van, fent van... elmentem meginni a kávémat, visszanézek gyerekre, ismét olyan mélyen alszik, hogy a szavamra meg se mozdul. Ismételt szólongatás, rázás, semmi. Mondom, hozom a hideg vizet. Vittem egy bögre hideg vizet, de nem kell megijedni, nem öntöttem rá, csak spricceltem belőle először a fejére, semmi. Erre kitakartam, és habteste kapott pár csepp hideg vizet... hú, azt az ugrást, káromkodást, kiabálást! De elértem célomat, felkelt a gyerök! Az volt az indok, hogy álmos, "fáj" a feje, stb . én meg már ismerem őkelmét. Kb 6 perc alatt felöltözött, összedobta a cuccát, reggelit sem várta meg, olyan mérges volt, és szó szerint elviharzott itthonról. Kicsit féltem, hogy "bosszúból" nem hozza el a hugát du a suliból, de megúsztam, no meg Bea is, és 4 órakor már egymást boldogították. :D

Aztán egész jó volt a délelőttöm, csakhogy du 2 órakor tök egyedül hagytak a recepción, mivel az állandó kolléganőm szabin van, aki meg be volt osztva, úgy döntött 2 órakor, hogy majd jön a váltás, hiába mondtam neki, hogy ja majd 4 órakor. :S Azt mondta, hogy neki tele van a hócipője, és elhúzott. :S Köszi.
Sebaj, mondom, kihúzom valahogy tudok én dolgozni, mondjuk a 3 ablak közül egy müködött csak, az ablakom előtt a 2 óra alatt folyamatosan kb 15 beteg állt sorba, hiába dolgoztam gyorsan, mindig pótlódott a "tömeg". Telefonokat nem vettem fel, és közben egy-két hülyével is volt dolgom. :S Negyed 3 körül majdnem megvert egy idióta, vártam, hogy mikor dönti rám a rozoga kis pavilon falamat, és gondolkoztam, hogy meddig mehetek el a kiabálással, hogy ne húzzon be. Egyébként nem neki volt igaza, talán mondanom sem kell! Nem csak én mondom ezt, hanem a mögötte álló betegek is. 4 órakor jött a felmentő sereg, de addigra nem tudom mennyi panasz ment az Igazgatóságra, hogy nem veszem fel a telefont. Jó, jó, okos-szép-ügyes, no meg szerény is vagyok, de azért két kezem-két szemem-két fülem, és EGY agyam van, ami felfogja az ingereket, szavakat.
Szóval 5 órakor szinte menekültem a rendelőből, és csak remélni tudom, hogy mindenkinek úgy adtam időpontot, ahogy kérte.

Aztán hazafelé jövet Miki fiammal jöttünk haza, és mondta, hogy fáj a háta. Hát, enyhén betojtam ettől, ugyanis 1 hete nagyon magas láza volt, és szerencsére a java 1 nap alatt átment rajta, de nagyon rondán köhög, és félek a lábon kihordott tüdőgyulladástól. Kicsit csodálkozott, hogy ha tüdőgyulladása lenne, akkor miért a háta fáj, mondom mert oda sugárzik ki. Kértem, hogy holnap suli után, mielőtt elmegy a Beáért jöjjön be hozzám, csináljunk egy mellkas rtg-t. Közli velem, hogy szó sem lehet róla, majd ha rosszabbul lesz. Jól lebarmoltuk apjával, de ő csakazértsem. Megtanultuk, hogy VELE nem vitatkozunk!!! Este lefekvés előtt jött, félig sírva félig nevetve, hogy mit kell tennie, és sokat kell-e várnia holnap, ha mégis csak eljönne a rtg-re. Meggyózte saját magát a gyerek, hogy mégis csak jön. Mondtam neki, hogy a negatív lelet is lelet, és én ennek örülnék, viszont ha tényleg tüdőgyulladása van, akkor kap rá gyógyszert, és 7végén kifekszi remélhetőleg, és mehet ismét suliba. Ja, mert iskolamániás, szeret nagyon a VMG-be járni! :D

ÉS végül: Bea kapott egy "csillagos" ötöst a versmondásra. :D Matekból 92 %-os felmérőt írt, a magyar írását elbökte, 70valahány %-os felmérőt írt belőle, ez van!

Bea-gyerekszáj

Most egy Bea gyerekszájjal jöttem, mert azért ő is tud mondani olyanokat, amitől csak nézek!Móra Ferencről tanulnak a suliban, és a tanító néni nagyon élvezetesen tud mesélni az írókról, költőkről, tudom, mert 2 éve amikor bent voltunk megnézni, hogy melyik tanító nénit válasszuk, már engem is ezzel fogott meg. szóval mesélte a gyerekeknek, hogy Móra Ferencet az anyukája tanította meg írni-olvasni, az első osztályt így végezte el, utána kezdett iskolába járni. Pici lányom ma kicsit morcin ébredt, és megszólat: Anya, legyél Te is olyan, mint Móra Ferenc anyukája, tanítsál Te engem itthon!" :) Szegénykém csak azt felejtette el, hogy ő már másodikos, szóval ezt az osztályt már Móra is iskolában töltötte. :D :)

Másik:Tegnap szilvás gombóc volt vacsira, maradt egy csomó mára is. Leült enni reggel, és mondtam neki, hogy sebaj, majd du is ehet, a Pityu úgysem eszi meg azt a maradék 10 gombócot. Bea nézi, nézi a tálat, és teli szájjal megszólal: Hát azért az több, mint 10. Megszámoltuk, 14 volt, szóval megnyugodtam, nem lesz gond a becsléssel a későbbiekben. ;)

Még, olyan ritkán írok Bea-szöszöket. ;)Tanulnak minden 2. héten verset, nem nagy durranás, de tanulniuk kell. Múlt héten a Petőfitől kellett az "Itt van az ősz, itt van újra"-t megtanulni, arra kapott is csillagos ötöst, ami ugye nem konkrét osztályozás, csak jelzés. Nagyon nehezen tanulta meg, szenvedett tőle egy kicsit a szünetben.Most meg Osvát Erzsébettől az "Útra kél egy falevél" című 5 versszakos, 4 soros, irtó könnyű versikét tanulják, megy is neki. És pénteken magyarázott nekem reggel, ahogy mentünk a suliba, hogy a falevél ilyenkor ősszel elbúcsúzik a szerető anyukájától, amikor lehullik a fáról, mert a fa az anyukája. Én meg hümmögtem, gondoltam, biztosan így van, környezetből tanulhatták. Aztán 7végén elkezdte felmondani a verset, versszakonként, és megértettem, hogy miért is mesélt nekem a falevelekről Beus.

Újra itthon! :)

Tegnap megjöttünk a "nyaralás"-ból, Berekfürdőn voltunk a férjemmel, üdülési csekket költeni. Jó, jó ez az üdülési csekk, csakhát egy 5 tagú családnak kevés a 69 ezer forint, kettőnknek meg pont elég.
Szóval tavaly ilyenkor Gyulán voltunk, most meg Berekfürdőn. Gyerekek szétosztva, a két fiú Pesten anyósomnál, mivel mindkét fiú pesti középiskolába jár, pici lányunk meg itt Gödöllőn, keresztanyjáéknál, és még azt is megszerveztem, hogy kerüljön el az iskolába, és onnan vissza keresztmamiékhoz, szóval ismét remekeltem logisztikából.
Persze csúszott némi hiba ebbe a tervezésbe, de ez nem az én hibám, hanem a hülye járványoké. :S
Kislányommal beszéltem kedden este, mondjuk nem én hívtam őket, hanem meg kellett beszélnünk valamit keresztszülőkkel, és a kicsi lányom ebbe "belebetegedett". :( Produkálta a "halálos beteg vagyok" szindrómát, olyan szinten, hogy szerdán az iskolában azzal fogadták az anyukát, aki ment érte, hogy a Bea nagyon beteg, lázas, és talán nem kéne menni másnap, mert ki tudja... persze rám hozták szerda este ezzel a frászt, dehát hová induljak el akkor, meg már csak egy éjszaka volt, meg úgyis ki kell fizetni... nagy dilemma, repült sms keresztpapinak, hogy mi a helyzet, mennyire beteg Bea. Válasz sms: minden rendben, csak nagyon hiányoztok neki. Oké, akkor mehet csütörtökön suliba, aztán sietünk haza, megyünk érte, amilyen hamar lehet. Mikor beértünk a suliba, épp angol szakkörön volt, tanító nénikkel váltottam pár szót, azt mondták, hogy ők még nem látták ilyen levertnek, szomorúnak a Beát (most 2. osztályos). TUDOM, hogy jól érezte magát keresztanyjánál, keresték mindenben a kedvét, mégis, úgy látszik, anya-hiány lépett fel nála, pedig csak 4 éjszakát voltunk külön.
Amikor visszaért a szakkörről, és meglátott minket, a nyakamba borult, és úgy zokogott szegénykém, mintha én a halálomon lennék, vagy legalábbis őt jól megverték volna, és épp kisírja a vállamon a bánatát. Nagyon rossz volt, lelkiismeretem hőzöngött is rendesen, persze vele együtt bőgtem én is, de azt is tudom, hogy már nem kicsi, 8 évesen pár napot el lehet nélkülünk, és tavaly nem volt ilyen gondja, úgy gondoltam most sem lesz.
Ma már semmi baja nem volt, tanító néni délben azt mondta, hogy kezd visszatérni a kis cserfes énje a kiscsajnak. :D Persze a torka még fáj neki, de sebaj, hétvégén kikúráljuk, és hétfőn mehet suliba.

Ez még hagyján, de szerdán beszéltem Miki fiammal, aki közölte, hogy szerinte láza volt, de most már jól van, és másnap igenis, csakazértis megy suliba, mert hogy ő nem beteg. Mondtam neki, hogy nem bánnám, ha inkább hazamenne csütörtökön a mamától, kulcsa van, és nyögjön. Ő nem. Jó, nem vitatkozom, vele amúgy sem érdemes!
Csütörtök reggel fél 8-kor arra ébredtem, hogy rezeg a telefonom, és Miki hív. Ő mégis csak hazajönne Gödöllőre, és menne dokihoz, mert lázas. Oké, tanácsokkal elláttam, aztán telefonon tartottuk a kapcsolatot. Mire hazaértünk, fél 2-kor már remegett a láztól, doki látta, adott neki antibigyót, amit mi váltottunk ki délután, nagyon drága volt a 10 kapszula, ebből következtetünk, hogy ez most nem gyerekjáték. Gyerek estére nem hogy javult volna, egyre rosszabbul volt, vitamint adott neki apja, azt sikeresen kihányta... :S :( Aztán este vizes borogatás, meleg tea meg egy nagy adag alvás megtette jótékony hatását, ma már sokkal jobban volt szerencsére, hétfőn már megy suliba, mert szeret suliba járni. :)

És most egy kis postás szidás következik, nehogy lemaradjak Judittól. :) ;)
Délelőtt itthon voltam kivételesen, mert ma még szabin voltunk mindketten, a férjem autója az udvaron állt, szóval "látható" volt, hogy itthon vagyunk. Kutyák nagyon ugattak, kimentem, látom, hogy levélszekrény teli levekkel, ami nem gond, csakhogy ott volt egy értesítő, hogy csomagom, levelem érkezett. Én meg (Judit ismeri a temperamentumomat) jó hangosan megjegyeztem, hogy a ...anyját, miért nem csöngetett be az a hülye postás. Nem vettem észre, hogy 2 házzal arrébb áll még csak a helyettes postás, de ezek szerint elég hangos voltam ahhoz, hogy meghallja, mit mondtam. Visszajött, és közölte, hogy azért nem dobta be, mert neki sem adták oda a CSOMAGOT, ma reggel adták neki oda az értesítőt. Én marha majdnem bocsánatot kértem a kirohanásomért.
Aztán elmentünk Pestre, értesítő a táskámban, és visszafelé bementünk a NAGY CSOMAGÉRT, amit nem tudtak kiküldeni a biciklis postással. Amíg sorba álltam, akkor néztem meg jobban az értesítőt, illetve akkor esett le a tantusz, hogy engem nagyon átvertek. :( Tegnapi dátum volt az értesítőn, és hogy du 15 óra után vehetem át a tegnapi napon. Na,itt kezdett felmenni bennem a pumpa. Amikor sorra kerültem, akkor már sejtettem, hogy milyen "csomag" vár rám, ugyanis pontosan tegnapra vártam ezt az A4-es méretű borítékot, Macsi küldte a hímezni valót, amit én kértem, mert nagyon tetszik a minta, és februárra kell vele készen lennem, majd tavasszal láthatjátok Ti is a Magazinban. Na, itt emeltem meg a hangomat, és közöltem, hogy hová menjen a postás kölyök. Oké, hogy ajánlott levél, de tegnap sem csöngetett a marhája tuti, ugyanis a fiam itthon volt, betegen, mint tudjuk. Közöltem is ezt a tényt postás kisasszonnyal, aki közölte, tegyek panaszt. Mondtam, hogy minek, úgysem lesz foganatja, meg különben is csak helyettes postásról beszélünk. Férjem a háttérben figyelt, nehogy hangosabb legyek a kelleténél, és mondtam neki, hogy remélhetőleg már nincs a körzetünkben a hapsi, mert kiszállok a kocsiból, és nagyon beolvasok neki, az tuti.
Ja, és amiért még nagyon morogtam, az az volt, hogy sérült volt a boríték, kvázi, simán kieshettek volna a fonalak, amiket küldtek nekem, most nem tudom, hogy minden meg van-e, mert még nem néztem meg tüzetesebben a mintát, és a hozzá küldött fonalakat. De ezt is szóvá tettem, hogy "gratulálok" a sok balféknek! :S