Bea lánykám....

Annyira furcsa... élőben nem látom ennyira nagy lánynak, mint ezen a képen, olyan nagylányos, most a héten készítette a nagyfiam a kislányomról (9 éves) ezt a képet telefonnal. Külön művészet volt átvarázsoln a gépemre, és innen átküldtem a telefonomra háttérképnek.

Végre egy kész mű! :D

Végre egy elkészült hímzésemet is meg tudom mutatni! :D Eredetileg a decemberi Keresztszemes Magazinba jelent volna meg, de aztán túl sok anyag jött össze, ezért kimaradt, és ezért tudom most megmutatni. Nekem nagyon tetszett a mintája, élveztem hímezni, lehet, hogy majd alkalomadtán sokszorosítom, és hátha kell majd valakinek, valakiknek. ;)
Állítólag van neki egy testvére is, megkeresem ennek a tervezőjét, és megkérdezem, hogy megkaphatom-e. ;) Vagy esetleg az bekerült a magazinba, mert akkor türelmesen várok.

Hogy én hogy utálom ezt a kamaszkort! :( És még jó pár évig benne leszek, hogy a csuda vinné el az egészet!
Miért van az, hogy ha valamire nem jól emlékszem, akkor arany középső gyerekem, rögtön SZÁMONKÉRŐEN leüvölti a fejemet, és még neki áll feljebb, hogy visszaüvöltök. Persze, én vagyok a marha miért üvöltök vissza, miért nincs annyi eszem, hogy nyugodt hangon elmondjam neki, amit gondolok, de egyszerűen feláll a szőr a hátamon ettől a mentalitástól.