Karácsony másnapja

Ma családlátogatáson voltunk, és ugyan a családi fotózás elmaradt, viszont a szüleimről készült egy-egy kép. :D

Édesapám (mögötte van Bea ajándéka, a tábla :) ):

Édesanyám:

És, íme Judit.6 dupla rr-es kutyás anyagának az állása... szinte még sehol sem tartok, de 1 hét múlva csakazértis készen leszek vele. :D

Boldog Karácsonyt!

Mindenkinek nagyon Boldog, Békés Karácsonyi Ünnepeket kívánok!

Nálunk már járt a Jézuska, és lelkesen fotózgattunk így most friss fotókat tudok mutatni kiscsaládomról (és egy képet magamról is ;) ).

Játék

Nem nagyon szoktam játékokra jelentkezni, de most Latinka oldalán találtam egyet, aminek nem tudok ellenállni! :)

Szóval Sabee24 oldalán van a játék, ahol határidőnaplót lehet nyerni, nosza, én már jelentkeztem is rá! :) Íme, ti is látogassatok el az oldalára:

"Hátrányos helyzetű" a pici lányom.

A héten egy kicsit morogtam tanító nénire (lám én is tudok ), de aztán simán meg tudtuk beszélni a dolgot, igaz, egy kis lelkiismeretfurdalást okoztam neki.
Történt, hogy az osztállyal népi szokást tanultak be a karácsonnyal kapcsolatban, és azt adják elő a szülőknek. Ez mind szép is lenne, de hétfőn du 4 órakor van az ünnepség. Csak azt nem értem/értettem, hogy ki tud oda menni erre az időpontra, főleg aki 8 órában dolgozik. Szóltam tanító néninek, hogy sorry, Beát lehet, hogy vígasztalni kell majd, mert tőlünk SENKI nem fog tud elmenni, tanító néni meg nagy szemekkel nézett rám, hogy hogy lehet ez.
Hát úgy, hogy én elvileg 10-18 óráig dolgozom egyedül leszek a recepción, de mivel aznap délben van a doktor bácsink temetése, ezért variáltam egy sort, és megbeszéltem a kolléganőmmel, hogy bemegyek 8 órára, és délben, amikor el szeretnék menni, akkor ő addig beül helyettem. Szóval még egy elkéredzkedés nem fért bele a tervembe, meg egyáltalán nem is lehetséges.
Tanító néni ötlete, jöjjön apuka... no igen, reggel elmegy Pestre, vagy ki tudja hová, kizárt dolog, hogy du 4 órára hazaérjen.
oké, akkor jöjjön keresztanya, vagy keresztapa... keresztanya este 10-ig dolgozik, keresztapa is kb. 6 órára ér Gödöllőre.
NAgyszülők? ilyen időjárási viszonyok között hogy kérjem meg őket, hogy jöjjenek ki Pestről, és utána menjenek haza.
Testvérek? Persze, a 17 éves bátyusnak csak ez hiányzik, hogy a "dedósokhoz", beüljön, a 15 évesem meg kb 5 óra után ér haza az iskolából, Pestről.Szóval passz, senki nem tud menni. Megjegyeztem, hogy szerintem erre az időpontra kizárt dolog, hogy a szülők odaérnek, erre én estem pofára, mert közölte tannéni, hogy igenis 4 órára már a SZÜLŐK többsége elviszi saját maga a gyereket az iskolából. Azok a szülők, akikkel reggel találkozom, akkor hogy a fenébe van a 8 órás munka??? Ha én reggel ott vagyok az iskolánál 100 %, hogy nem én megyek a gyerekért, mert a 8 órám úgy telik le, hogy fél 5-re érnék oda, ha nem én megyek reggel (péntekenként), akkor viszont már 7 órakor ügyeletben van Bea, de én hozom el 3 órakor, ma 2-kor, mert előbb eljöttem, nem voltak betegek, és kolléganő mondta, hogy lépjek le. Szóval, nem értem.Nálunk meg hétfőtől csütörtökig beosztva a bátyusok mennek Beáért, hogy ne kelljen ott lennie az ügyeletben vagy tovább az iskolában, amíg oda nem érnék.
Végülis Beának is megmondtuk, hogy sorry, először sírt, teljesen természetes módon, de aztán tanító néni kitalálta, hogy felveszik videóra, és megkapjuk DVD-n, amit akkor nézünk meg, amikor akarunk, így Bea is megnyugodott. :D

Szomorú hír :(

Igaz, nem kézimunka, de a családunkhoz kötődik.
Gyerekeim gyerekorvosa ma du a rendelőben, a rendelés megkezdése előtt pár perccel elhunyt!

Nem volt fiatal, 74 éves volt, de a mi "pót"nagyapánk volt, szinte a család barátja, sok család barátja!
Sokat segített, hogy a gyerekeim egy-egy betegségből nagyon gyorsan meggyógyultak, hogy megúsztak egy-egy kórházi kezelést!
Sosem fogom elfelejteni NEKI, hogy amikor megszületett a lányom, és hazahoztuk szombaton, akkor nem állta meg, hogy még vasárnap ki ne jöjjön az újszülött gyerekhez, és tanácsokkal el ne lásson, pedig akkor már 3 gyerekes anya voltam. És még sok-sok eset volt...

Nyugodják Békében drága Doktor Úr!

Keresztszemes Társaság Karácsony

Itt vagyok én, csak az utóbbi időben nagyon el voltam foglalva, meg vagyok is, így csak néha jutok el az írásig. Most azért írok, mert ma volt a Keresztszemes Társaság hagyományos karácsonyi találkozója, amikor a húzottainknak átadjuk az ajándékainkat.

Én Kryx-et húztam. Sajnos eddig még nem találkoztunk személyesen, nem sokat tudtam róla, de azért "nyomoztam", ahogy tudtam. Megtudtam, hogy van egy 1,5 éves kislánya... hurrá, Eszter megkaphatja a babakockát, amit még nyáron hímeztem, reménykedve, hogy olyan valakit fogok húzni, akinek van pici gyereke. Bejött.

Aztán anyukának-hímzőtársnak is szerettem volna valamit csinálni, ezért 2 hete elkértem csicsóné-Melindától a blgoján megtalált Tra-la-la mintát, mert Kryx súgott, hogy szereti az ilyen mintákat. A mintát kb 2 hete kértem el, utána gyorsan körülnéztem a boltunkban, hogy milyen anyagra is varrjam, és megtaláltam a csodálatosan csillogó (ezüstszállal szőtt) 14-es fehér Aidát, erre hímeztem meg a képet, és raktam hozzá egy fekete banner akasztót. A hímzés gyorsan ment, bár sokszor kellett bontanom, valahogy nem voltam formában, vagy nagyon gyorsan akartam megcsinálni, mert összesen 1 hetem volt, hogy készen legyek. Ma hajnalban fél 3-ra lettem készen, de készen lett, és nagyon jó érzés volt. Igaz, tegnap a frászt hozta rám Kriszti, amikor írta, hogy beteg, és lehet, hogy nem fog eljönni a talira.

Ezek mellé, még egy darus ollót raktam, zöld színűt.

Ezeket szépen becsomagoltam, de előtte lefotóztam, hogy be tudjam ide tenni, íme a kép róla:

Kryx nagyon örült neki, és ezért én is örültem, mert ma úgy éreztem, hogy jó kapni, de legjobb adni, főleg úgy, hogy nagyon beletalálok az ajándékozott vágyaiba.
Elmondta Kryx-Kriszti, hogy a képet a közeljövőben szerette volna kihímezni, a dobókockát barátnőivel akarta közösen meghímezni jövőre Eszti lányának, mert úgy érezte, hogy egyedül neki ez sok lenne, az ollót meg a férjétől kérte ajándékba. Ezekről én tényleg nem tudtam, és nagyon jó volt látni, ahogy csak nézte az ajándékokat, és mindegyiknél csak nevetett, és mondta a történeteket. :D :D

Szomorú ez a nap! :( azaz nekrológ Guszti cica emlékére

Illetve a tegnapi, de most van időm leírni.

Volt egy 5 hónapos cicánk, kölyök. Miki fiam látta el, szeretgette, szinte már totál családtag lett augusztus óta. Én kézzel-lábbal hadakoztam, hogy nem kell macska, főleg a lakásba nem. Nem én nyertem, de kompromisszumok kötésével itt lakott nálunk.

Június elején született, augusztus közepén került hozzánk. Az volt a kikötésem, hogy napközben, amikor senki nincs itthon, nem lehet a lakásban, ki kellett vinni a kazánházba, és Miki érte ment, amikor hazajött. A lakásban csak az ő (fiúk) szobájukban lehetett, illetve a nappaliban. Persze ki-kiszökött, az én legnagyobb mérgemre, de anyukám legnagyobb meglepődésére megmertem fogni nem nevetni, nem szeretem fogdosni, simogatás az más, de nem rajongok az állatokért, főleg a lakásbban. Konyha is tabu volt elvileg, de természetesen beszökött, és egyre szemtelenebb lett, de mindig ki tudtuk csalogatni.

Néha nagyon mérges voltam rá, de néha tényleg olyan volt, mint egy gyerek. Bea és Miki is nagyon szerette.

Megbeszéltük, hogy kiszoktatjuk az udvarra, mert a cicának kint van a helye, főleg egy családi háznál. Már 2 hete kiengedtük, amikor itthon volt valaki, és amikor akart bejött. Az udvarunkon van egy értelmes, 6,5 éves Golden Retriewer kutyus, aki eleinte nehezen fogadta el Guszti-cicát, de aztán szépen összeszoktak, játszottak, nagyon jófejek voltak.

A héten itthon van a nagyfiam "beteg", és délelőtt kiengedte a szokásos levegőzésére. Délelőtt 11-kor telefonált remegő hangon, hogy baj van, Guszti meghalt. :( :( Átmerészkedett a szomszédba, ahol, egy dilis német juhász dög van, aki kettéroppantotta a gerincét. :S :( Nem szenvedett sokat! Pityu hazahozta a tetemet, kiásta a sírt neki, minden elismerésem neki! Mondtam, hogy ne temesse el, hadd búcsúzzunk el Gusztitól este.

Mikinek nem mertem megmondani, együtt jöttünk haza a buszon, kerültem a tekintetét, nem akartam vele beszélgetni. Máshová is ült le, én meg leültem pletyizni egy ismerősömmel, de Mikivel szemben ültem, és látta az arckifejezésemet, és érezte, hogy valami van. Amikor leszálltunk, megkérdezte, hogy mi van. Elmondtam neki, szegény 14 éves gyerekem onnantól kezdve, estig, amíg el nem aludt csak sírt. :( :S Hagyta magát megszeretgetni, ölelgettem (évek óta nem engedi, az olyan ciki címszóval), de most hagyta, és egy óvatlan pillanatban még ő is visszaölelt, és együtt bőgtünk. Aztán apa hazajött, és kollektívan kivonultunk mind az öten, és eltemettük, Bea hangos zokogása közepette. :( :(

Elmondtam a fiúknak, hogy az első kutyánk is itt, az udvaron van eltemetve. Anno, 10 éve ugyanígy november derekán, arra jöttünk haza, hogy Murphy elpusztult. :( Akkor még ovisok voltak a fiúk, nem mondtuk meg nekik, azt mondtuk, hogy elszökött, kegyes hazugság volt. Most 10 év távlatában, megmutattuk a helyet, hol van eltemetve, közel Guszti cicához.

Ennyi!

pedig azt hittem, hogy a tegnapi fogadó órás nap után már nem jöhet rosszabb a héten. Tévedtem!